Elfeledett Kincsünk Magyar agár Kennel
Kisgyermek korom óta rajongok a kutyákért. Az első szavam is az volt, hogy "kutya", sejthető volt, hogy "kutyás" lesz a gyerek. Az első családi eb, aki voltaképpen a nagymamámé volt, Szuszi a németjuhász - kuvasz keverék kan 5 éves koromban került hozzánk , mivel kicsi voltam, nagy bánatomra nem járhattam vele sétálni csak órákig ültem az ólja tetején és magyaráztam neki. Folyamatosan könyörögtem, füzeteket írtam tele egy kutyáért, akivel játszhatom és bárhová mehetek. Sokáig váratott magára ez a kérés. Anyukámék próbálták csillapítani a kedélyeket és a testvéremmel kaptunk először egy papagájt, Lórit majd Xenát és Maszatot, a két aranyhörcsögöt majd 1998-ban két cicát Foltit és Vörit. Összességében rengeteg picurka állatkánk volt, egy 2005-ig vezetett füzetben név szerint hetvenketten vannak feltüntetve, hörcsögök, tengerimalacok és kölykeik, papagájok, díszpintyek és fiókáik - és még sorolhatnám... 12 éves koromban pedig végre megtört a jég, amikor egy csontsoványra fogyott, középtermetű keverék szuka kutyus jött be a kerítésünkön.
Ő volt Bizsu és csodák csodájára a miénk lett a családé. Órákig sétáltam Vele, végre az Álmom teljesült. Bár makacs volt, önálló és az idegenekkel szemben barátságtalan, imádtam. Akkoriban az ivartalanítás még nem volt elterjedt „falun” és apukám véletlenül egy tüzelés alatt felügyelet nélkül hagyta az udvaron Bizsut. Így 2004. november 4-én reggel fél hatkor megszületett Kis Vacak és reggel kilenc körül Betyár. Betyár a nagymamámhoz került, míg Vacak az én kutyám lett. Vacaknak én segítettem megszületni, azóta hű társam, legjobb barátom, mellette nőttem fel, vele költöztem Fecóhoz, aki mára már a férjem.
Fecó az összeköltözésünk óta lett kutyabolond. Természetesen egy kutya nem kutya és nem fair, hogy nekem van Neki nincs így magunkhoz vettük Boscot, a vizslakeveréket, 2010- ben. Sors keze, hogy a fiúkkal kutyaiskolába jártunk és itt ismertük meg ezt a csodálatos fajtát
és első látásra beleszerettünk a mosolyába (igen, képesek mosolyogni!). Szerencsés véletlenek sorozata folytán, ezután került hozzánk az első törzskönyves fajtatiszta kutyánk, Pannon- Orientál Ábránd. Belecsöppentünk a kiállítási világba, ahol büszkeséggel töltöttek el bennünket a sorozatos sikerek. Ábránd csodálatos kutya, elbűvölően bújós, labdamániás, zsákmányos, és gyerekcentrikus. Nem volt kérdés, hogy folytatnunk kell. 2012-ben megajándékoztam Fecót egy magyar agár kislánnyal.
Szerencsés ember vagyok, mert nemcsak a magánéletemben, hanem a munkámban is kutyák vesznek körül. Állatorvosi asszisztens ás kutyakozmetikus vagyok. Munkahelyi tapasztalataim csak megerősítettek abban, hogy tenyésztőként különös hangsúlyt fektessek a stabil idegrendszerre és a korai szocializációra.
Elkötelezetten hiszek abban, hogy tenyészteni csak szigorú szelekcióval szabad. Ebben nem ismerek megalkuvást! Bár az FCI standard nem tartja hibának a genetikai faroktörött kutyák tenyészállományban tartását, számomra ez is egyértelmű kizáró ok. Egy kiveszőben lévő magyar fajta értékes genetikai állományának fenntartásához kizárólag egészségügyi hibától mentes, stabil idegrendszerű, a nemre és fajtára tipusosan jellemző küllemű magyar agarak alkalmasak. Az Elfeledett Kincsünk Kennel célja, hogy bebizonyítsuk, a "küllem agarak" is képesek óriási teljesítményt felmutatni. Reményeink szerint a kennelünkből kikerülő kutyák megfelelnek majd még a mi elvárásainknak is.